KiralyMarta OFF
Nálam ez a projekt úgy nézne ki, hogy a gépben egyetlen 120 GB-os SSD a három rendszernek (Linux Mint 22.3, LMDE 7, Ubuntu [Studio] 26.04) felosztva, tehát jut minden tesztrendszernek nagyjából 40 GB. Az elég, hisz csak a rajztábla, Krita (Blender) érdekel. Az összes rendszeren feltelepítve és bejelentkezve egyazon MEGA fiók, ide jegyzetelnék, dokumentálnék. Ez így szinkronizálódik automatikusan mindhárom rendszerre, mindenhol megvannak a parancsok, az eddigi tapasztalatok.
A mentések egy külső lemezre készülnek.
Amelyik rendszer beválik, az lesz élesként is telepítve a MEGA-ba elmentett eljárás alapján (erre nyilván klt szkriptet használna, én ennyire nem vagyok jó, nekem mechanikus szkriptjeim vannak, parancsok és hozzájuk tartozó megjegyzések (jegyzetek) sora. Csuháska nem okos, de ráér, kiadja a parancsokat. :-D)
Ha más nincs, akkor ott a rendszermentésre és visszaállításra akár a dd is.
A dd főnehézsége annyi, hogy mindig bootolni kell egy másik rendszert a szóban forgó mentésére és visszaállítására, de hát van ilyen. Mivel úgy is van telepítve három rendszer, ez nem akkora gond. A másik gond a sebesség és a helyigény kérdése. Mivel a teljes partíciót menti, idő és helyigényes. Nem véletlen preferáljuk amúgy a futó rendszer alól készíthető növekményes mentést.
Nekem a mentéshez a
sudo dd if=/dev/sdXN conv=noerror,sync of=$(date +%Y%m%d_%H%M).img bs=1M status=progress
analógia van lejegyezve. Ez még annyira nem is veszélyes, hisz legfeljebb nem a megfelelő lemezt/partíciót mented el vagy ugyan azt, de nem oda, ahová szeretnéd.
A lényeg, hogy az XN helyére kell beírni annak a lemeznek/partíciónak az adatát, amit le szeretnél menteni.
Ha ott sda van, akkor az EGÉSZ sda lemezt fogja elkezdeni egy képfájlba írni, ha sda1, akkor azt a partíciót...
Az of= adja meg, hogy HOVÁ menti és hogy mi lesz a NEVE a mentésnek.
Ez most így pont oda menti, ahol a terminállal éppen állok.
Ha azt írom oda, hogy of=/home/csuhas/media/csuhas/lemezkepek/Ubuntu-26.04/$(date +%Y%m%d_%H%M).img, akkor a /home/csuhas/media/csuhas/lemezkepek/Ubuntu-26.04 könyvtárba kerül az aktuális dátummal elnevezett fájl (pillanatnyilag 2026-06-20_07-34.img).
És akkor még a fájlnevet lehet finomítani, mert ugye
of=/home/csuhas/media/csuhas/lemezkepek/Ubuntu-26.04/Ubuntu26.04.$(date +%Y%m%d_%H%M).img
Ennek az eredménye egy Ubuntu26.04.2026-06-20_07-34.img fájl lenne.
Így már tutira mindig tudom, hogy melyik mentés melyik rendszerről és mikor készült.
Bele lehet még variálni a fájlnévbe egyéb információt is, például opentabletdriver...
A mentés visszamásolásánál mindig nagyon vigyázni kell, mert kérlelhetetlenül azt a lemezt, partíciót írja felül, amit megadsz! Ha elrontod, akkor elrontottad!
Nyilván mindig eleve abban a könyvtárban állnék, ahol a mentett lemezkép van, így rövidebb a parancs.
sudo dd if=YOUR-IMAGE.img conv=noerror,sync of=/dev/sdXN bs=1M status=progress
A YOUR-IMAGE.img helyére a mentésed neve jön.
Itt nagyon nem mindegy mit írsz az XN helyére, azt háromszor meg kell nézni, vissza kell ellenőrizni!
Amennyiben több lemez csatlakozik a géphez, akkor ami múltkor sdb volt, az most simán lehet sda, ezért mindig ki kell adni egy sudo parted -l parancsot és megnézni, hogy mi az a partíció, aminek a mentését vissza szeretném másolni! Nagyon kellemetlen tud lenni, ha az ember félrenyúl és egy másik rendszert, vagy ne adj Isten egy adatlemezt/partíciót ír felül! (Nem véletlen, hogy nálam a gépben csak a játszórendszereket tartalmazó lemez lenne a gépben.)
Amit még érdemes tudni: Nálam az analógiákban a bs=1M van elmentve, ez eléggé biztonságos, de lassú folyamatot eredményez. Általában a bs=4M értéket szokás használni, ez gyorsabb. Ez az érték elég nagy ahhoz, hogy kihasználja a mai hardverek sebességét, de elég kicsi ahhoz, hogy ne okozzon pufferelési hibákat.
Van aki elmozog a bs=8M vagy akár a bs=16M irányába is, hiszen van amikor inkább a sebesség inkább a prioritás, bevállalja, hogy esetleg a gyorsítótár (cache) betelhet, és a folyamat váratlanul lelassulhat vagy megtorpanhat. Ha elég erős a gépe és nem vesz részt a folyamatban USB-re kötött meghajtó, csak belső lemez(ek), akkor ezek is jól működhetnek. Én nyugis vagyok, inkább USB-s lemezre mentek ilyesmit, onnan másolok vissza, így én 4M főlé nem szoktam menni. Otthagyom a gépet, aztán csinálja. Addig napozom, szöszmötölök, alszom vagy használok másik gépet.
Gyűlnek a tapasztalatok és mivel csak játszórendszerek vannak, kockázat gyakorlatilag nulla, az elmentett tapasztalatok és mentési pontok alapján bármelyik állapot (viszonylag hamar) visszaállítható, a lényeg, hogy a kísérletezés egy adott ponttól folytatható.
A dolog lassúnak tűnhet, de valójában szerintem sokkal gyorsabb így kísérletezni, minden szálat, ötletet végig lehet vinni, vissza lehet hozzájuk térni, nekem észszerűbbnek tűnik, mint hol ezt a rendszert feltenni, hol meg egy másikat és mindig mindent elölről kezdeni, már a végén senki nem tudja, hol járunk.
De ez az én utam volna, nem biztos, hogy neked is komfortos lenne.
A dd-nél nagyon fontos a figyelmesség, pontosság, egy elírás végzetes lehet, egy ilyen 15.6-16.5 felcserélés rossz esetben nem fér bele, mert nagy bajt csinálsz vele.
