Most ragadok először billentyűt regisztrációm óta. Először is megköszönném mindenkinek mindazt a sok segítséget, amit kérés nélkül kaptam, puszta olvasgatással. A unix/linux-ról csak olvastam. 57 éves nagymama vagyok. Nem minősítem a rendszereket, túl sokat ismerek. Amiért itt vagyok, az, hogy ez nem csak számítástechnika, nem csak programok sokasága. Ez a nyitott világ egy hatalmas kincs. Aki nem érti, azt sajnálom, de megpróbálom türelemmel megmutatni, mi az igazi érték. Mindenki másféle, sokan rossz hatás alá kerülnek, mert az a trend. Idézem egy versemből: "hogy ember légy, kell hozzá az emberség." Az ubuntu. Akik ilyet alkotnak együtt, sokan, erősek. Ha sokan vannak, egyre kevesebb szemét lesz a világon. Minden értelemben. A linux tanít, nevel. Azt tanítja, hogyan hozhat létre sok ember akár egymást sem ismerve igazi értéket. Arra tanít, hogy minden résztvevő, még a hozzá nem értő is hozzátesz ehhez az alkotáshoz, azzal, ha kérdez, mert válaszolnak rá. A kötekedő is tanít, mert megmutatja, milyen életérzés és világszemlélet van azokban, akik nem fogadják el ezt az önzetlen közösséget. A szándékosan megtévesztő arra, hogy az életben mindig figyelni kell, hogy helyesen döntsünk. Nevel tiszteletre azok iránt, akik önzetlenül alkotnak, segítenek. Ez a világ ma itt az interneten és számítógépeken működik, de mögötte emberek ülnek. Biztatok mindenkit, ez a világ ki fog lépni innen, és nem csak a virtuális valóságban fog működni. Minél többen lesznek benne, annál jobb, mert ez már a jövő.
"Virtuális" valóság. Bejönnek, kérdeznek, elmennek. Van aki köszön, van aki nem. Van aki megköszöni, van aki nem. Mint egy pályaudvar, ahol néhány vasutas szolgálatot teljesít, mert ha nem jön a váltás, marad, ha megfizetik, ha nem. Az emberek elindultak valamerre, már nem lehet cserben hagyni őket. Ez hivatás. Meg lehet élni belőle, de nem ez a fontos. Aki kifárad, az helyett új áll be. Van, aki építi ezt az új világot. Mások, mint én is tanítjuk rá az embereket, barátokat, ismerősöket. Tisztelet és köszönet az alkotóknak, és üdvözlet az látogatóknak. Néha elfárad az ember. Mások kevesebbért dicsőséget, sok pénzt kapnak. Az ember néha elcsügged, elfárad ebben. Legtöbb ember mégsem tudja abbahagyni, mert tudja, hogy ő az egyik pont, amitől a világ más lesz. Mi lehet több annál, mintha tudom, ha nem lettem volna ott, másképp alakult volna a történelem?
