Bizonyára sokan kipróbálták már az Ubuntu most debütáló új felületét a Unity-t, melynek célja a felület megújítása, és egyszersmind látványosabbá tétele.
Néhány hete én is elkezdtem a tesztelést, ismerkedést, de a nehezen induló barátság azóta sem tudott elmélyülni.
Az alapvető megoldás persze nem rossz, sőt kifejezetten sok jó lehetőséget hordoz magában, mégis úgy érzem jelenleg inkább csak nehézkes koncepció, mint használható dolog.
Miről is beszélek?
Az évek során mindenki megszokhatta és megszerethette az Alkalmazások, Helyek, Rendszer háromságot, valamint az Alkalmazások rendezettségét, és könnyű elérhetőségét.
A Unity, ha nem is szünteti meg teljesen ezt a rendszert, mégis igyekszik háttérbe szorítani.
Míg eddig egyetlen kattintással és némi egérmozgással bármely programot előcsalhattuk, most vagy vad kattintgatásba kezdünk a Unity felületen, vagy használjuk a billentyűzetet és a keresőt.
Ez utóbbi megoldás a korábbit kiegészítve, új kényelmi funkcióként hasznos is lehetne, de így, hogy a korábbi struktúrát a lehető legbonyolultabbá teszi szinte egyetlen út marad a gyors programindításhoz.
A felület alapvetően a keresés köré épül.
A gyorsindító gombok a Dash felületén csak a média és internetes alkalmazások kategóriáit adják meg, a további alkalmazások gombbal ömlesztve láthatunk minden egyebet. (idáig csak két kattintás volt az út) Itt a jobb felső sarokban azért megtalálhatjuk a kategóriákat. (újabb kattintás az előcsaláshoz, valamint egy a kiválasztáshoz)
Ha bejutunk egy programkategóriába, a Unity mutatja a 6 leggyakrabban használt programot, további 6 a kategóriában lévőt (ezt a szélesség függvényében még növeli) , és letöltésre is felkínál újabb 6-ot.
A telepített összes programot a "See more results" szövegre való újabb kattintással láthatjuk.
Egy kategória programjaihoz tehát csupán 5 kattintással el is juthatunk.
Az új oldalsávon lévő Alkalmazások gomb egy lépéssel közelebb visz, hiszen egy jobb-klikk rajta előhívja a kategóriákat, amikhez így könnyebben eljuthatunk.
A Unity az eddigi tapasztalataim alapján túlzottan keresőközpontú.
A "hagyományos" használatot olyan szinten bonyolították meg benne, hogy a felhasználókat a kereső használatára kényszerítsék. (nem árt tehát mindenkinek pontosan megtanulni a használt programok nevét)
És hogy miért írtam ennyit az új felület használhatóságáról? A válasz egyszerű:
Deja Vu!
Legutóbb, mikor egy operációs rendszert hasonlóval vérteztek fel, azért történt, mert hiányzott belőle a szoftverek strukturáltsága, valamint a fejlesztés során rengeteg beállítást szándékosan elrejtettek a felhasználók elől, melyeket csak a kereső céltudatos használatával lehetett előcsalni.
Az eredmény a korábbi káoszból egy hellyel-közzel használható programindító rendszert teremtett, de az alapvető problémát, a rendezés hiányát csak félresöpörte.
Számomra ez a rendszer a Windows7 volt, melyet munkám során sokat voltam kénytelen használni, és nem kis meglepetésemre eléggé simulékonynak bizonyult a korábbiakhoz képest, de meg sem közelítette az Ubuntu rendezettségét és tisztaságát.
A Unity felület jelenleg nem tovább viszi, és új szintre emeli a használhatóságot és a design-t, hanem alárendeli a rendszert keresőnek, ami véleményem szerint nagy fokú praktikussága mellett, a szervezettség háttérbe szorításával hiba.
Bízom benne, hogy a végleges verzióban a korábban már bizonyított elrendezés is megkapja az őt megillető helyet.
(Az írás egy fejlesztés alatt álló rendszerről készült, melynek végleges és kiadásra kerülő funkciói és képességei nem ismertek. A felsoroltak az írás születésekor aktuális állapotot tükrözik, és a szuperszubjektív véleményemet.)