rokalacsElőször is a partíciókkal való zsonglőrködés soha nem veszélytelen. Az adatvesztés lehetősége bőven benne van a dologban.
Másodszor, nekem a második megoldás tetszik jobban. Azaz először kialakítod a partícióid fő vázát.
Azaz a C-n csinálsz annyi helyet, hogy elég legyen a D-ről lementendő adataidnak. D-ről adatok át C-re. Eddig ez mehet is win alól. Aztán innentől jobb ha live CD-vel folytatod a dolgot. D-t átformáz ext4-re, adatok vissza a volt D meghajtóra ami most már ext4. Maradék C-t is átformáz ext4-re, úgy hogy közben kialakítod a végleges partíciószámot (itt már használhatod a live CD telepítő részének partícionálóját is. (Swap, /, /home) Arra figyelj, hogy egy lemezen csak négy elsődleges partíció lehet! Ha ettől többet szeretnél, akkor minimum az egyiknek logikainak kell lennie, amelyen belül létrehozhatsz több partíciót.
A másik hogy linuxon ugye nincs C meg D meghajtó hanem egyszerűen sda1 vagy hda2 stb. van. A legjobb, ha felírod egy papírra, hogy az adott sda1 partíció az mi volt, hány GB-os, hogyan következnek a lemezen egymás után, stb. Ez később hasznos lehet az azonosításnál. A fenti átpakolgatásnál azért figyelj oda, mert ha leformázod az adataid, akkor elég bajos lesz onnan akármit is visszaállítani