gyoomÉn nem ragaszkodom hozzá.
Egy használatban lévő elég.
Amikor van egy működő, azt ettől még nem kell legyilkolni, amikor tervezek helyette egy másik működőt használni.
Szépen mellé teszem az újat.
Ha beválik, akkor az újat használom, az lesz az egyetlen éles.
A másik meg jól jöhet vész esetén tartaléknak, vagy majd a helyére kerül egy még újabb.
A rendszereket nem kell túl gyakran váltogatni.
Én Ubuntuból csak az LTS-eket szoktam felrakni, azt sem lenne kötelező mind, de szeretek képben lenni, hogy esetleg tudjak segíteni a fórumon.
Ha valaki olyannak telepítek szűz gépre, aki nagyon alapszintű felhasználó, annak szoktam a második rendszer számára fenntartott helyre lemásolni a telepített rendszert, hogy annak esetleges indítását is meghagyjam lehetőségként gubanc esetére.
Az idő múlásával majd oda fog neki kerülni az általa használt rendszer következő kiadása, vagy az a rendszer, amit a lejáró támogatottságú helyett a tapasztalatok alapján közösen választunk.
Van olyan gép, aminek a közelében vagyok, és azon jelenleg csak egy rendszer van, meg természetesen mentési pont. Én sem parázok ezzel kapcsolatban, a táskámban ott a LiveUSB, meg tudom oldani, ha gond akad. De ezen a gépen is ott a második rendszernek a rendszerpartíció, ha másik rendszert fogok egyszer telepíteni, akkor nem a mostani helyett, hanem mellé fogom tenni.
Még mindig nem értem, mi a bajotok vele, hogy nem törtök egy működő rendszert addig, míg a helyette szánt nem üzemel biztonságosan, és miért gond az, hogy rászánok néhány percet egy rendszermásolásra, hogy ezzel egy plusz lehetőséget biztosítsak olyanoknak, akiknek adott esetben ez mentsvár lehet.
A felhasználó felkészültségéhez mérten igyekszem működő konfigurációt a keze alá adni.
Az egyiknek elég, ha egy dobozban a lábai elé szórod az alkatrészeket, abból is működőképes egységet tud varázsolni, a másiknak meg azt is meg kell mutatni, hol a bekapcsoló gomb.
Sokfélék vagyunk.
