Mikle Robi Tudásra, tapasztalatra, mély rendszerismeretekre.Szerintem, ha a kérdés így, ilyen formában felmerül, akkor nem vagy kész a dologra.

Mikle Robi
Kiegészíteném @klt fórumtársunk válaszát picit.
Rendkívül mély(!) rendszerismeretekre.
Elhivatottságra, kitartásra, némi fanatikusságra. Sok időre.
No és persze, nem árt ha van az embernek számítógépe. 🙂

Az előzőkhöz még hozzáteszem, hogy kérdés mit akarsz (alapként) meghagyni. Vagy a másik oldalról nézve: módosítani.
Nagyon fontos kérdés, mert meghatározza, hogy miből érdemes kiindulnod.
A kérdésed alapján valószínűleg az a jobb számodra ha végignézed a kész DE-ket és a legszimpatikusabbat testre szabod magadnak.
Szerintem érdemesebb abból a Debianból kiindulni amely az Ubuntunak is az alapja.

Én abban sem vagyok biztos, hogy azonos dolgot értünk származtatott disztribúció alatt, meg is akadtam a hozzászólás megírásával este. Amit az én fogalmaim szerint jelent, az egy nagyon komoly dolog, ahhoz szakértelem, rengeteg idő, honlap, tárhely, szóval valamennyi pénz is kell.

Mi a cél?

A folyamat egyik része, hogy egy megváltoztatott Ubuntuból egy live lemezképet hozol létre.
Én elsőre ezt ragadnám ki a dologból.
Ennek több módja is van:
A) Kiválasztasz egy Ubuntu lemezképet és ahogy azt már @lala2 javasolta, mondjuk a Cubickal változtatsz rajta valami(ke)t. Így végül lesz egy személyre szabott ISO-d, amiből telepítőt lehet írni.

B) Vagy azt is lehet, hogy feltelepítesz egy Ubuntut, személyre szabod és ezzel a rendszerrel dolgozol a továbbiakban.
I. Ez „csak” rendszermásolás, nem live meg telepítés, de van amikor ez is elég:
Rendszermásolás a systemback.sh mentési pontjának használatával

II. A személyre szabott rendszeredből mondjuk a Refracta-val live rendszert készítesz (olyat, amivel ezt a rendszert lehet telepíteni vagy másolni).

III. Nekem az is bevált, mikor egy speciális célra kialakított rendszert elkészítettem UEFI és Legacy módban telepítve egyaránt, majd csak akkora lemezre másoltam virtuális gépen amit a partíciókon adatokkal foglalt hely igényelt és ezeket a teljes lemezeket mentettem IMG fájlba.
Így, ha az új gépen egy teljes lemezt megkaphat a rendszer, akkor csak be kell bootolni live alól, a megfelelő IMG tartalmával felülírni a céllemezt, majd a GParteddel megfésülni azt. Ez nekem azért tetszik, mert itt a live lehet egy normális, hivatalos live, nincs a veszélye annak, hogy a lelkes felhasználó által készített live-val dolgozunk, ami aztán még be sem bootol. Hivatalos live és az IMG-ek bármilyen adattárolón. Biztosan tiszta munka legalább ez a része.
Itt jár az IMG-ek mellé egy Olvass-el.txt a másolás módjáról és a másolt rendszeren megjelenő felhasználó paramétereiről.
Ezzel aztán még matrjoskáztam egyet. Készítettem egy live-ot erről a rendszerről úgy, hogy benne volt a két lemezkép és az Asztalon az Olvass-el.txt. Ha jól működik a live az adott hardveren, akkor a telepített rendszerrel is ez lesz a helyzet.
Aztán megcsináltam ezt az egészet úgy is, hogy nem a teljes lemezek voltak lementve, hanem csak a partíciók és akkor más lett az Olvass-el.txt tartalma, mert ezt lehetett akár egy a lemezen már lakó rendszer(ek) mellé tenni, de ez egy bonyolultabb eljárás, több előkészületet, nagyobb szakértelmet igényel a felhasználó részéről, nem egy sima másolás.

Szerk: Ha meg van egy jól meghatározható célcsoportod és hozzá egy rakat azonos hardvered, akkor csinálhatod azt is, hogy a kiválasztott Ubuntu variánssal véghez viszel egy OEM telepítést, felrakod az esetlegesen hiányzó meghajtóprogramokat és teljesen személyre szabod a rendszert. Amikor kész vagy, akkor lezárod az OEM kialakítást. A lemeznek ezt az állapotát másolod a többi gépben lévő lemezekre.
Amikor bekapcsolja a felhasználó a gépet, akkor csak pár dolgot kell megadnia (területi és nyelvi beállítások, billentyűzetkiosztás, név, felhasználónév, jelszó) és már használhatja is a gépet.

    csuhas32 Én abban sem vagyok biztos, hogy azonos dolgot értünk származtatott disztribúció alatt,

    Igen, volt is még egy gondolatom, de éjjel már nem volt kedvem visszajönni, és módosítani: az, hogy kicserélem az alapértelmezett hátteret, esetleg eltávolítok pár eredetileg alapértelmezetten települt alkatrészt, netán másik témát rakok a felületre, még kevés, ettől még ugyanaz a disztró marad, csak testre szabtam kicsit.

      klt Igazából nem tudom, hogyan lehetne ez pontosan definiálni, de a származtatott disztribúció egyik ismérve lehet, hogy saját alkalmazást, fejlesztést, kialakítást is tartalmaz, ami csak ebben az összeállításban található meg és akkor ehhez talán jár is legalább egy tároló, amit viszont illik folyamatosan karban tartani, minimum követni a kiindulási disztribúció változásait és ahhoz igazítani.
      Ha csak egy a kiindulási disztribúcióban is megtalálható tárolók vannak benne egy rendszerben, vagy azok és valaki másnak a tárolója illetve tárolói, akkor azt a személyre szabás után ugyan el lehet nevezni egy külön névvel, de számomra ez igazából nem jelenti azt, hogy ez egy valódi származtatott kiadás lenne, hiszen a kiindulási rendszert telepítve és a rajta történt változtatásokat előidéző viszonylag egyszerű szkripte(ke)t futtatva ugyanezt az eredményt el lehet érni. Akár jelentősen személyre szabott rendszerről is beszélhetünk ilyenkor, ami a felhasználó szempontjából jelentős könnyebbség lehet, de ez valójában akkor sem egy származtatott disztribúció.
      Mi van például, ha egy felvett külső tároló megfekszik? Van ilyenkor valami frissítési automatizmus, ami ezt kezeli (vagy legalább egy honlap, ahol megjelenik, hogy milyen parancsokat kiadva lehet a problémát orvosolni)? Ha nincs, akkor egy ilyen mégis miféle származék?

      • klt válaszolt erre.

        csuhas32 hogy saját alkalmazást, fejlesztést

        Pontosan!
        Példa legyen az Ubuntu maga. Debian (testing) származék, mégsem csupán testre szabott Debian testing. Vagy a Linux Mint: rengeteg saját készítésű cucca van, ha jól rémlik, a Cinnamon DE a Mint fejlesztői által született.
        Na, az már nem csak testre szabás! 🙂

        Csak tanulási célra látom értelmét egy ilyen projektnek.
        Az Ubinak az idők folyamán kb. 80-90 változata létezett, talán fele az, amelyek többé-kevésbé megmaradtak. Szóval egy sokadik változatra nem biztos, hogy van igény.
        Viszont belekezdeni és egyre mélyebben megváltoztatni egy OS-t, még ha "eredménytelenül" is, rengeteg tanulást kíván, ha van hozzá idő, affinitás, bőven lehet hozadéka.
        Ha van előképzettség, esetleg be lehet szállni egy kedvenc disztró fejlesztői közösségébe, abból is rengeteget lehet tanulni és a sikerélmény is hamarabb jön el.

          tenkes Én tanultam a testreszabásból is.
          Még halványan emlékszem, amikor egy XP-s géppel az volt a gyanú, hogy valami vírus megette és egy Lubuntu telepítőbe valahogy beletettem egy víruskergetőt viszont ki kellett szednem belőle egy csomó mindent, mert így már nem fért rá egy CD-re és nem tudták megmondani, hogy a gépben lévő olvasó DVD-vel is boldogul-e. Azzal a live-val mentettem adatot és telepítettem fel a 32 bites Lubuntut.
          A múltkor meg @klt csinált egy Customized Debian 12 LXDE lemezképet és ámulva láttam, hogy milyen egyszerűen tett bele egy telepítőt is. Most ennek a témának a kapcsán is egy csomót agyaltam már és belekukkantottam különböző live-okba. Talán te eddig is tudtad, de nekem újdonság, az Ubuntu meg a Mint ubiquity névre hallgató csomagokat használ. A Deb 12 GNOME live-jából puskázva a virtuálisban éppen fent lévő ilyen rendszeremre feldobtam a calameres csomagokat és a debian-installer-launcher-t. Utóbbira kattintva elindult a telepítő (igaz hápogott, hogy nincs másik lemez), besz...s!

          Vajon, ha csinálok egy személyre szabott rendszert, arra felteszem az eredeti ISO-jában is fent lévő ilyen jellegű csomagokat és úgy készítek belőle egy live-ot, akkor ezt a live-ot indítva a személyre szabott rendszert telepíti?
          Ez most nekem egy izgalmas kérdés.

          A műgép korábbi tulajdonában lévő lemezen egy Debian 12 LXDE van olyan alkalmazásokkal (Refracta, systemback.sh, Falkon), melyek az LXDE-nek alapértelmezetten nem részei, tesztnek ez is jó lesz, fogom látni, hogy a piszkált rendszer vagy az eredeti települ-e.
          Feldobtam rá a @klt -től tanult live-task-lxde-t hozta magával fél internetet. Upsz. Erre jó lesz majd figyelni, de most még ez is belefér.
          Csináltam a Refractaval a rendszerből egy ISO-t, még így is, hogy felhízott a rendszer, csak 3,3 GB lett, nem olyan vészes.
          Az ISO-ról be tudtam bootolni. A települő rendszernek felismerhető felhasználónevet adtam és a szokásomtól eltérően automatikus bejelentkezésűre állítottam.
          És igen! A telepített rendszer bebootolt, be is jelentkezett.
          Azért vannak gondok.
          A kiindulási rendszer magyar volt, az ISO viszont angol, remélem, hogy ez az én PEBKAC-om, valahol a Refractában be lehetne ezt állítani. A telepített rendszer természetesen ettől függetlenül lehetett magyar nyelvű.
          A Falkon megvan.
          A systemback.sh hiányzik ugyan a menüből, de azért az /usr/local/bin-ben megvan csak a felhasználónál lévő része nincs meg, de ez logikus is, azt könnyen tudnám pótolni.
          A Refractaból csak a Refracta Installer van meg, a Refracta Snapshot volt azt hiszem a párja, az valahogy talán a telepítés végén a tíz csomag eltávolítása során eltűnt. Ez sem vész, a célrendszerre ez szerintem ritkán kellene.
          Elsőre így is elégedett vagyok. Egész használhatónak tűnik. Eszerint tudnék csinálni egy kedvem szerint összelegózott rendszert, melynek lementem az UEFI-s és Legacy-s teljes lemezképét, ezeket visszamásolni az UEFI-s rendszerre és ebből készíteni egy olyan live-ot, amiben van telepítő is.
          Szerencsés esetben erről a live-ról be lehetne bootolni legacy és UEFI módban egyaránt, rögtön lehetne látni, hogy az összeállítás megfelelően működik-e az adott gépen, a megfelelő IMG-t a felhasználói beállítások teljes megtartása mellett lehetne másolni a célgépre vagy lehetne kezdeményezni egy telepítést is, de valószínűleg ilyenkor a felhasználói testreszabások részben vagy egészben elvesznek, erre még ki kellene valamit találni, de szépen alakul.

          • klt kedveli ezt.

          tenkes Ugyanerről az ISO-ról bootolva majd a Refracta-val „telepítve”, azaz inkább másolva hasonló a folyamat a normál telepítőjéhez, új felhasználónév, jelszó, akár nyelv megy egyebek..., de az új felhasználó örököl „mindent” a régitől, megvan az systemback.sh, a két Refracta és a Falkon is.
          Az új rendszer bootolása az
          mdamd: No arrays found in config file or automatically
          hosszas ismételgetése miatt elhúzódik, de aztán kikeveredik belőle.
          Érdekes tapasztalások ezek.

          tenkes
          OFF
          ( A titkos fordítóprogramot a link az "en" részének "hu"-ra cserélésével aktiválhatjuk 😁 )
          ON

            tenkes
            Apa kezdődik! :-D
            Na de hol?
            Jön ez a mélyebb rendszerismeret dolog.
            Ott tartok, hogy az elkészült ISO-ról bootolva ha nem az alapértelmezettet indítom, hanem alatta Other language-t választom és ott egy TAB-ot nyomok, akkor az olaszt (azt hiszem az it_IT.UTF-8, az olasz) át tudom írni magyarra és akkor szakasztott olyan bootol, mint a kiindulási rendszerem, de ez talán nem egészen felhasználóbarát.

            Nekem az kellene, hogy az ISO eleve úgy készüljön, hogy az alapértelmezett nyelv a magyar és ha az Other...-t választom, ott meg az angol legyen az alap.
            Van egy /etc/reflactasnapshot.conf és egy /usr/lib/refractasnapshot könyvtár, utóbbiban boot_help és iso könyvár és grub.cfg.template snapshot_exclude.list snapshot_exclude.list.defaults fájl.
            A grub.cfg.template-ben van egy ilyen rész:

            menuentry "${DISTRO} (defaults) US English" {
                set gfxpayload=keep
                linux   /live/vmlinuz boot=live ${ifnames_opt} ${netconfig_opt} ${username_opt}    
                initrd  /live/initrd.img
            }
            
            menuentry "Other language (Press e to edit)" {
                set gfxpayload=keep
                linux   /live/vmlinuz boot=live ${ifnames_opt} ${netconfig_opt} ${username_opt} locales=it_IT.UTF-8 keyboard-layouts=it 
                initrd  /live/initrd.img
            }

            Arra tippelek, hogy ezt átírnám, az használható eredményt hozna számomra.

            Talán ennyiből látja a kérdező, hogy miként is megy ez az apró részlete a származtatott disztribúció készítésének egy olyan kis ember számára, mint én.
            Most rögtön még a mdamd: No arrays found in config file or automatically-t is meg kellene oldanom, ami rákeresve valami initramfs galiba, talán valamelyik opciót rosszul jelöltem be...
            [Szerk: Ez persze nem az igazi, de a célrendszeren kiadottsudo update-initramfs -u megoldotta, az lenne a jó, ha nem is jelentkezne.]
            És akkor még az is ugye itt kopogtat, ha az Installerrel szeretnék telepíteni, akkor nem az user szintjén, hanem rendszerszinten kell beállítani a háttérképet meg a menüket és akkor a telepített rendszer felhasználójánál is meglesznek (gondolom én). No, akkor ezt is kellene tudni, hogy hol tárolja a rendszer. Én a felhasználó szintjén csináltam eddig az én mókomban billentyűparancsot, akkor az is kellene, hogy ezt hogyan tudom rendszerszinten megoldani. Ha nem is végtelen, hamar hosszú történet tud ez lenni.

              csuhas32 Arra tippelek, hogy

              Jó látni a folyamatot. Az lenne az igazi ha a végeredmény egy olyan szkript lenne ami legyártja a gépre és a másik végén a felhasználóra optimalizált rendszert.
              Kezdve azzal a hardver meghatározással ami alapja a gépre optimalizált kernel elkészítésének. A kernel teteje mindig az épp aktuális Linux felszín.
              Minden aminek megvan a módszere, az automatizálható is.

                csuhas32
                OFF Nem jött be, nem vagy nem csak a /usr/lib/refractasnapshot/grub.cfg.template fájlt kell szerkeszteni, a /home/work/iso/isolinux/live.cfg ugyanolyan tartalommal jött létre mint korábban és talán ebből készül az ISO.

                Szerk: A /home/work/iso/isolinux/live.cfg szerkesztése után készített ISO kielégítő eredményt produkált, magyar lett a betöltődött live rendszer nyelve.

                Nagy Gyula Kezdve azzal a hardver meghatározással ami alapja a gépre optimalizált kernel elkészítésének

                Megvan! Nem fordítunk armhf kódot az x86 architektúrára! 🤪

                  Nagy Gyula Az lenne az igazi ha a végeredmény egy olyan szkript lenne ami legyártja a gépre és a másik végén a felhasználóra optimalizált rendszert.

                  A másik végén kismillió különböző felhasználó lehet, nincs olyan szkript, ami őket detektálná. Szerencsére az adott rendszerhez optimalizált felhasználók legyártása sem megoldott, mindenki azzal fekszik össze, akivel kölcsönösen megtetszenek egymásnak és nincsenek tekintettel arra, hogy sok év múlva a légyott eredményeként született egyedhez milyen rendszer illik majd. Jézus!

                    klt Megvan! Nem fordítunk armhf kódot az x86 architektúrára! 🤪

                    Többféle hardver van. Nekem az is jó, ha minden összeállításra van kész bináris. És persze hozzá egy teszter amellyel meg tudom nézni melyik való az adott masinkához.
                    Lehet, tévedek, de a modulokból legózást jobb lehetőségnek látom. Mintha olyant is olvastam volna, hogy bizonyos korlátozások mellett binárisokból is lehet legózni vagy esetenként elég csak egy egy modult fordítani és cserélni.
                    sajna csak ilyen mélységűek az ismereteim (legalábbis egyelőre) és remélem jók.

                    csuhas32 A másik végén .....

                    Első körben van a felhasználók (szerintem) legalább 90%-ának megfelelő választék amelyből rövid kérdés-felelet játékkal jól lehet választani. Ezután a finomabb hangolás, majd később az igény változásoknak megfeleltető átfazonírozások.
                    Megcsináltam a SliTaz-zal való első rövid ismerkedésemet egy lájvban való indítással. Első közelítésben ígéretesnek látom.