current88Számomra ez az 5 szint inkább 5 különböző hozzáállást jelöl.
1. Azok akik a számítógépből (és a teljes környezetéből) pusztán az "életminőség javító" részét használják, szabadidejük 0.0001%-ában. (net, fotó nyomtatás, hírportálok, kapcsolattartás, minimális word/excel...) Vagy muszájból, munkahelyen használják. Ők sokszor azt sem tudják milyen oprendszer van a gépen, nem is érdekli őket. (pl. a feleségem. Bár róla kijelenteni hogy "semmire nem jó", hatalmas nagy tévedés:)
2. Megpróbálja önállóan megoldani a felmerülö problémákat. Ha nem megy, hát bumm. Elfajultabb változata a wannabe informatikus: őt érdekli, próbálkozik, lenyűgözi a profizmus, szétcseszi a gépet, újból helyrehozza...általában fiatalok, nekik egy nagyon jó játék a lehetőségekkel szórakozni. Sokszor inkább menne el csajozni.
3. "Látott már gépet valahol", évek/évtizedek óta használja, masszív érdeklődési körrel rendelkezik, eszközként használja a gépet a céljai elérése érdekében. (komolyan fotózik, zenél, rádiózik, modellezik, tervező programokat futtat esetleg szakmai szinten, a rendelkezésre álló eszközökkel jól bánik. Ha esélyt lát a felmerülő problémák megoldására, akkor szinte minden kitelik tőle, scriptel, programot ír, "worksforme" stílusban.)
4. Hivatásul az informatikát, vagy az azt övező szakmákat választotta, ebben dolgozik, ezt csinálja évek óta. Vérprofi.
5. Benne van a 2. lelkesedése és nyitottsága, a 3. pitbull természete, és a 4. brutális háttértudása, profizmusa. Szerelmes ebbe az egészbe.
Ez a felosztás inkább csak arról szól, hogy kinek mennyire vesz részt az informatika az életében. Miért lenne bármelyik is jobb/értékesebb a másiknál?
