DcNdrewAz nem az elvekhez való ragaszkodás. Ha végignézed az ország történelmét '48-tól, az elvek úgy változtak, mint a széljárás, néha gyakrabban is.
A tervgazdálkodás a rendszer lényege volt, nem volt kérdés, hogy ragaszkodnak-e hozzá. Olyan volt, mint a kapitalizmusban a hitel. Nélküle nincs maga a rendszer.
És tényleg az a jó, ha nincs verseny és nem lehet válogatni? Nem az a kérdés, hogy ki kell-e dobni a rossz árut, mert nincs más helyette. Eszed, nem eszed, ez van. Hiába tudod te is, én is, a kenyérgyár vezetője is, hogy rossz a gyári kenyér, hogy másnap már szikkadt, hogy morzsálódik, hogy rossz az íze, nincs helyette más a boltban. Vagy eszed, vagy nem eszed. Ma meg bemész a boltba és válogatsz, hogy fehér vagy félbarna kenyeret vegyél, rozscipót vagy burgonyásat, fél kilóst vagy két kilóst, egyben vagy szeletelve.
Nem akarlak elkeseríteni, de nekem sehogy sem jön ki az, hogy az akkori 6 ember helyett ma csak 1 dolgozik.
A munkanélküliségi ráta valahol 10% környékén van. Ez azt jelenti, hogy minden 10 emberből 9 dolgozik. Régen dolgozott mind a 10, ma közülük egy nem dolgozik.
A tervgazdálkodás 1 éves ciklusokkal számolt (már a végén, az elején 5 éves tervek voltak). Szerinted hogyan lehet úgy kereslet-specifikusan termelni, ha egy évre előre meg van szabva a termelésnek nem csak a volumene, de a termék is?
Ha megugrik a kereslet valami iránt, akkor a szabad vállalkozások növelik a kapacitásaikat, ha csökken a kereslet, csökkentik. A műanyag-fröccsöntő kisiparos eddig Bush-álarcot gyártott szilveszterre, mostantól Obama-álarcot fog gyártani. Ha egy évre előre leszabályozzuk ezt, akkor képtelenség kielégíteni a keresletet, képtelenség azt gyártatni, amire szükség van.
Ráadásul nem érdekelt a vállalat a K+F-ben sem, mert nincs verseny. Te gyártod a tévét, évi 37000 darabot, én meg a rádiót, 53000 darabot. Ha kevés, így jártak a vásárlók, majd vesznek jövőre, ha sok, elfér a raktárban. Ha tévét akar, csak a te termékedet veheti, ha rádiót, csak az enyémet. Lehet, hogy kicsit már elavult a technológiád, de kit érdekel? Ha én is elkezdenék tévét gyártani a rádióim mellé, akkor neked is fejlesztened kéne, hogy jobb legyen a terméked, mint az enyém, hogy a tiédet vegyék meg az emberek. Vagy olcsóbban, vagy jobbat kéne termelned. Tervgazdálkodás esetén ez nincs meg, nincs fejlődés. Gyönyörűen látszott is ez a rendszerváltás környékén, amikor az emberek elkezdtek Bécsbe járni vásárolni. Nem véletlen, hogy mindenki Gorenje hűtőt meg fagyasztót hozott, pedig itthon is lehetett kapni Lehelt vagy Szaratovot. De össze lehet hasonlítani a '80-as évek végének magyar televízióit az akkori nyugatiakkal, a rádiókat, az autókat, bármit.
