EdythHogyne érteném a lényegét.
A rendszerben rabszolga vagy, de a rendszeren kívül nincs normális élet szerinted. No most akkor miért lennél rabszolga? Önként vállalod, hogy része vagy a rendszernek, mert ezt tartod élhető, normális életnek.
Mitől lennél rabszolga? Önként vállalod a rendszert, önként vállalod a munkát, mindkettő a saját szabad döntésed.
Élhetnél egy tanyán is, fűthetnél a saját fáddal és ihatnád a saját kútvized, az élelmed megtermelnéd magadnak.
Ha más is kell, ahhoz némi jövedelmet kell termelni. Ennek van két módja. Vagy a munkaerődet bocsátod áruba, vagy a tőkéd jövedelméből élsz. De ez mióta világ a világ és társadalomba szerveződtünk, így volt és így lesz, kivéve néhány elborult rendszert, ahol pl. nem lehetett tőkét gyűjteni, csak a munkádból élhettél. Ismerős?
Persze nyilván jobb lenne vmelyik feudális rendszerben jobbágyként vagy római rabszolgaként...
Az ellen pedig kifejezetten tiltakozom, hogy kijelentsd, a pénz és a fogyasztás rabszolgája lennék. Kielégítem a szükségleteimet amennyire a lehetőségeimből telik. Van egy házam, egy 9 éves autóm és nincs hitelem, kivéve a diákhitelt, amit még annakidején vettem fel, hogy fizetni tudjam a tandíjat (másoddiplomás képzés). Mostanában nem utazgatunk, mert a házra ráment minden pénzünk, én azt hiszem, hogy alapvetően ez lenne a normális, a szükségletek lehetőségek szerinti kielégítése. Ez nem pénz- és fogyasztásszolgaság (szolgaság, és nem rabszolgaság, ugyanis ÖNKÉNT választott!). Az új autó, nyaralás, plazmatévé hitelből, az igen.
No most akkor mesélj kicsit te is, hány hitelt törlesztesz éppen, miközben közlöd, hogy én vagyok a fogyasztás rabszolgája.
Ja, ezt az egészet egy négy éves laptopról írom, ami már itt-ott törött, hiányos a billentyűzete, szóval némileg roncs. Vehetnék újat, nem vinné el egy havi megtakarításomat sem egy új átlagos laptop, de minek, ha ez még működik. Ez a szabadság, a döntés szabadsága, hogy teljes mértékben ura lehetek a saját életemnek, én dönthetek minden aspektusában és nem mások döntenek helyettem. Nincs földesuram, nincs gazdám, nincs hivatal, ami elbírálná az utazási kérelmemet, nem tagadják meg tőlem az útlevelet csak azért, mert külföldön élnek rokonaim.
