A felhasználók elvárják, hogy a kedvenc Linux disztribúciójuk magyarul jelenjen meg. Amíg minden program magyarul beszél, fel sem tűnik, hogy mekkora munka áll emögött. De ha valahol megjelenik egy angol szöveg, vagy esetleg egy teljes program angolul jelenik meg, akkor máris romlik a felhasználói élmény, különösen akkor, ha a felhasználó nem beszél angolul. Ez a cikk azt mutatja be, hogy hogyan történik egy Linux disztribúció honosítása.

Szeretném hangsúlyozni már itt, a cikk elején, hogy a magyar nyelvi csomag csak egy lehetőség. Ha te angolul szereted használni a kedvenc rendszeredet, akkor ne is olvass tovább, mert ez a cikk nem neked szól. Használd tovább angolul. De ha eddig magyarul használtad, és érdekel, hogy mitől lett magyar, akkor sok érdekességet tanulhatsz.

Először is azt kell megérteni, hogy mi az a Linux disztribúció, vagy egyszerűbben fogalmazva, mi az a rendszer. A rendszer, a Linux disztribúció honosítás szempontjából az alábbi összetevőkre bontható:

Linux rendszermag. Ez működteti az egész rendszert, kezeli a hardvert, elindítja és leállítja a folyamatokat. Honosítás szempontjából ezzel sok teendő nincs, mert általában az alacsony szintű programok kimenete nem jelenik meg a felhasználóknak, csak a naplófájlokba írogatnak üzeneteket.
Rendszerközeli programok. Ez már érdekes lehet, olyan – általában parancssori – programokról van szó, amelyekkel bizonyos műveletek elvégezhetők. Ilyen lehet a lemezek particionálása, csomagok kezelése, alapvető fájlműveletek támogatása. Például az egyik ilyen alkalmazáscsomag a util-linux, amely programjai honosíthatók, azaz lefordíthatók magyar nyelvre. Ez az alkalmazáscsomag szinte az összes Linux disztribúció része, bár a nyelvi csomagokat nem minden disztribúció teszi elérhetővé. Ha mégis elérhetővé teszi, akkor az alkalmazáscsomag honosításába fektetett munka gyümölcsét minden Linux-felhasználó élvezheti.
Asztali környezet. Ez az az alkalmazáscsomag, amellyel a felhasználó találkozik a képernyőn. Ez kezeli az ablakokat, az egérkurzort, a gyorsbillentyűket. Az asztali környezetek összehasonlítását ezen az oldalon nézheted meg. Az asztali környezet az ablakok kezelésén túl tartalmaz alapértelmezett programokat a gyakori feladatok elvégzésére. Ilyen például az egyszerű szövegszerkesztő, a számológép, a fájlkezelő, de akár egyszerű játékokat is csomagolhatnak hozzá. Ezeket a programokat az asztali környezet részének tekintjük honosítás szempontjából, mert általában ugyanott kell elvégezni a honosításukat, ahol az asztali környezetét, valamint az asztali környezettel együtt kerülnek kiadásra.
Harmadik féltől származó programok. Olyan nagy projektek, amelyek önállóan is hatalmas kódbázissal rendelkeznek, és hasonlóan működnek az összes Linux disztribúcióban. Ilyen például a LibreOffice irodai programcsomag, a Firefox webböngésző, a Thunderbird levelező vagy a VLC médialejátszó, de ide tartoznak az egyéni fejlesztők saját szoftverei is. Ezekből akár több ezer is lehet. Ezeknek a programoknak saját honosítási felületük van, és a projektkarbantartó döntése alapján jelennek meg az újabb verziók.
Saját fejlesztésű programok. Minden Linux disztribúcióban vannak egyedi, csak az adott disztribúcióra jellemző programok, megoldások. Ezeket a disztribúció szállítója fejleszti. Honosítás szempontjából úgy kell kezelni ezeket, hogy a honosítási munkára fordított idő csak a disztribúció felhasználó számára jelent majd előnyt. Kis disztribúció esetén kevés felhasználónak, nagy disztribúció esetén sok felhasználónak. Ilyen például az Ubuntuban lévő telepítő.

Most már érted, hogy egy Linux disztribúció hogyan áll össze: a Linux rendszermag köré kerülnek a rendszerközeli programok, arra ültetnek rá egy asztali környezetet, kiválasztanak néhány programot, amelyek alapértelmezetten telepítve lesznek, majd az egészet saját fejlesztésű megoldásokkal személyre szabják. Legtöbbször ezek az összetevők mindegyike honosítható.

Van egy másik dolog is, amire figyelni kell a honosításkor. Ez pedig a határidők, pontosabban a kiadások ütemezése. Példaként ezt most az Ubuntu kiadási ciklusán mutatom be, de hasonlóan működik a többi disztribúciónál is.

Az Ubuntu félévente, azaz hathavonta jelenik meg: minden év áprilisában és októberében. Ezt jelenti a verziószámozása is, a 25.10 a 2025. októberi kiadást jelöli. A kiadás előtti hetekben van a nyelvi csomag fordítási határideje, amely azt a dátumot jelenti, ameddig a fordításokat befogadják. Utolsó pillanatban nem lehet fordítást beküldeni, mert a disztribúciót kiadás előtt össze kell állítani és le is kell tesztelni, hogy minden az elvárt módon működik-e. Ezért van a nyelvi csomag fordítási határideje hetekkel a tényleges kiadás előtt.

Amit fent írtam, a Linux disztribúció tartalmaz asztali környezetet és harmadik féltől származó programokat is. Ehhez került meghatározásra a nyelvi csomagot nem érintő fordítási határidő. Eddig a dátumig kell elérhetővé válnia a harmadik féltől származó programok fordításának. Mivel a nyelvi csomag a szoftver része, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a harmadik féltől származó programot a harmadik félnek ki kell adnia eddig a határidőig. Különben csak a következő Ubuntu kiadásba fog bekerülni.

Vannak olyan projektek, amelyek a saját kiadásukat az Ubuntu kiadási ciklusához igazították. Ilyen például a GNOME asztali környezet, amely az Ubuntu alapértelmezett asztali környezete. A GNOME projekt szintén félévente ad ki új verziót, de az Ubuntuhoz igazítva, egy hónappal korábban: minden év márciusában és szeptemberében. Ez biztosítja azt, hogy a GNOME honosítások bekerüljenek az Ubuntu következő kiadásába. Honosítás szempontjából ez viszont azt jelenti, hogy a GNOME asztali környezetet és annak alapértelmezett alkalmazásait határidőre, az Ubuntu kiadása előtt egy hónappal el kell végezni. Pontosabban egy hónappal és pár héttel korábban, mert a GNOME projektben is ugyanúgy megvannak a fordítási határidők, az összeállítási és a tesztelési fázis.

A LibreOffice is féléves kiadási ütemtervvel dolgozik, de ők még egy hónappal a GNOME előtt, minden év februárjában és augusztusában adnak ki új verziót. Most már mondanom sem kell, hogy ebben a projektben is megvannak a határidők a fordítások beküldésére, jellemzőn a kiadás előtt pár héttel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a LibreOffice honosítását július végéig meg kell csinálni ahhoz, hogy az augusztusi kiadásba bekerüljön, és az októberi kiadású Ubuntuban is megjelenjen.

A programok nagy része azonban egyedi kiadási ütemtervvel dolgozik, és saját honosítási rendszert használ. Ha garantálni szeretnénk azt, hogy az Ubuntu ezeket is teljes magyar nyelvi támogatással szállítsa, ahhoz folyamatosan figyelni kell ezen projekteket, és az általuk előírt határidőre be kell fejezni a honosítást. Ezen programok honosításának karbantartása igényli a legnagyobb munkát és a legtöbb odafigyelést. Ha a fordítás nem készül el a kiadásig, akkor az Ubuntu is félkészen fogja tartalmazni.

A honosítóknak ezeket a határidőket minden esetben be kell tartaniuk. A nagy projekteknél ez egyszerűbb, a kisebbeknél folyamatos figyelést igényel. A honosítási munka ütemezését is ehhez kell igazítani. Például a GNOME honosítását teljesen felesleges a kiadások utáni öt hónapra ütemezni, mert egy fejlesztés alatt álló rendszerbe nap mint nap kerülnek be és ki új lefordítható szövegek. Mivel a kiadás úgyis csak félévente esedékes, elegendő a kiadás előtti utolsó hónapot rászánni a honosítás karbantartására. A többi hónapban pedig lehet a kisebb programok honosításával foglalkozni – vagy akár egy nagyobb volumenű GNOME programot befejezni.

Látható, hogy a honosítás folyamatos tevékenység. A honosítást a közreműködők általában a szabad idejükben végzik, sokszor munka és család mellett. Hogy miért? Mert szeretik ezt csinálni. Többször is kérdezték tőlem, hogy mi a jó abban, hogy másoknak honosítok szoftvereket. Először is nem másoknak honosítom, hanem magamnak és a családomnak, csak a tevékenység jellegéből adódóan semmilyen előny vagy hátrány nem ér engem, ha az elkészült fordítást másokkal is megosztom. Másodszor pedig ez egyfajta hobbi. Én pedig azt nem értem, hogy mi a jó az extrém sportokban, a horgászatban vagy valaminek a gyűjtésében. Ami közös ezekben az az, hogy olyan dologgal töltjük el az időd, amit szívesen csinálunk.

Magyarországon nem sok szoftverhonosító van, nagyjából pár tucatnyian lehetünk, akik ezt aktívan és rendszeresen csináljuk. Ezen embereknek köszönhető, hogy nektek, potenciálisan tíz millió magyarnak elérhetővé válnak a szoftverek magyarul. Vannak köztünk aktívabbak, akik egyszerre több projektet is karbantartanak, és vannak olyanok is, akik csak ritkábban fordítanak, vagy csak egy adott projektet tartanak karban. Én már több mint 10 éve csinálom urbalazs becenév alatt. Szerintem már találkoztál velem virtuálisan.

Röviden ennyi, így lett és lesz magyar a kedvenc Linux disztribúciód. Láthatod, hogy sok munka van vele, és a segítség mindig jól jön. Ha felkeltettem az érdeklődésedet a honosítás iránt, akkor többféleképpen is segíthetsz.

Segíts honosítani! Ez tűnik a legegyszerűbbnek, de valójában ez a legnehezebb. Ahhoz, hogy a végeredmény ne csak jó, hanem tökéletes legyen, nem angolul kell jól tudni, hanem magyarul. Az elkészült fordításnak úgy kell megjelennie, mintha eleve magyarul írták volna, ráadásul nyelvezetében illeszkednie kell a meglévő honosításhoz is. Sajnos nagyon sok magyar nem tud jól magyarul, nem ismeri az összes helyesírási szabályt, és nem tud értelmes mondatokat leírni.
Népszerűsítsd a programot! Szabad szoftvereket honosítunk, ezek bárki számára szabadon és ingyenesen használhatók. Mutasd meg a kedvenc programodat barátodnak, ismerősödnek, és népszerűsítsd a szabad szoftvereket!
Támogasd a honosítót! Ez a legegyszerűbb módja, hogy segíts. Nem tudom, hogy mások hogyan fordítanak szoftvereket, de nekem erre általában este vagy éjszaka van időm. Ahhoz, hogy ne aludjak el munka közben, jól esne egy pár kocka csoki. Tudtad, hogy a REpontos palackokkal is támogathatsz engem? Ha szeretnél meghívni egy tábla csokira, akkor legközelebb olvasd be az automatánál a REpont-azonosítómat, mielőtt bedobálod a palackokat. Ezúton is köszönöm az eddigi támogatóimnak, hogy adományaikkal hozzájárultak a fordításhoz, és minden hónapban tudtam venni valami édességet.