klt
Beröffentés.
Az említett Gitlab oldal sokmindent elmagyaráz.
Ami szerintem lényeges:
Állítsd be, hogy hány db visszaállítási pontot akarsz megtartani!
A szkriptben a max_rp_num= adja meg.
Én 3-at szoktam, de lehet több is, meg kevesebb is.
Az első visszaállítási pont gyakrolatilag annyi helyet foglal majd, mint amennyit a rendszered is egyébként.
A többi növekményes, tehát csak az előző különbsége lesz letárolva, emiatt 3 visszaállítási pont mérete lényegesen kisebb, mint az első 3-szorosa.
Hova menjen a mentés?
A szkriptben ezt a storage_dir= adja meg.
Célszerűnek tartom, hogy ne arra a partícióra kerüljön, ahol a rendszer is van. Ez megnyitja a lehetőségét a formázás utáni részleges újratelepítésnek, és aztán visszaállításnak, viszont ehhez külön észnél kell lenni. Csináltam ilyet, de van buktatója.
És a storage_dir=/home/SB beállítást használom, így a home könyvtárban lesznek a visszaállítási pontok, a /home pedig nálam mindig külön partíción van.
De ez nem előirás. A könyvtárat létre kell hozni, a szkript nem csinálja meg magától.
Föl kell térképezned, hogy hol tartasz olyan adatokat, amiket nem szeretnél, hogy visszaállítson!
Én MINDEN adatterületet a szervereimen a /srv alá toltam, és a szkriptet módosítottam, hogy hagyja békén a /srv -t.
Az adatterületek mentéséről külön gondoskodom, és neked is ezt ajánlom.
Ha jól emlékszem, két sort kell átírni, ahol az rsync --exclude paramétereket kap, az egyik a mentés, a másik a visszaállítás sora. Ezt majd kinézem neked pontosan.
Nagyjából ennyi most hirtelen.
Azt javaslom, csinálj egy virtuális gépet, tegyél rá egy Linuxot, valamit módosíts rajta, telepítgess, majd röffentsd be rajta a Systemback-et, és csinálj egy visszaállítási pontot.
Ezután jól barmold el a virtuális géped!
Majd állítsd vissza.... 😀
Így látni, érezni fogod, hogyan teszi a dolgát, ráadásul nem az éles szervereden nyúlsz esetleg mellé.
Nagyon kevés alkalommal használtam a SB-et visszaállításra, de amikor kellett, akkor mentőöv volt a javából.
)!
